Tudom, hogy sokszor nem úgy alakultak a heteim, ahogy az elő volt irányozva, és azt is, hogy nem mozogtam minden egyes nap. De mégis, csinálom, itt vagyok és igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból és tartani magamban a lelket (még akkor is, amikor inkább az egészet abbahagynám, mert napok óta ki sem látszom a tennivalók alól). Ennek pedig mindenképp meg van az eredménye. A hasam már sokkal szebb, egyszerűen tónusos lett. És nem csak itt érzem a változást az elmúlt néhány hét hatására, hanem a karomban, a lábamon és még a leginkább kényes részemen, a popsimon is van változás. A legszebb pedig az az egészben, hogy ezt nem csak én látom, hanem a párom is. Ezt szinte minden egyes nap megemlíti nekem, ráadásul így én is jobban érzem magam. Magabiztosabb vagyok, és egyszerűen úgy érzem, hogy teszek azért, hogy a nyáron bizony igazi csúcs bikini alakom legyen - ismét! Az ember lánya  a tél kezdetével és a karácsonyi-újévi időszak beköszöntével  hajlamos arra, hogy elhagyja magát, kevesebbet foglalkozzon a ruha alatt lévő dolgokkal. Ez pedig mindenre kihatással van. Viszont most kezdem úgy érezni, hogy sokkal jobb a közérzetem, az állóképességem és úgy minden. Így vagyok teljes, ezt csak kiegészíti az, hogy ezt mind veletek is megoszthatom.

Azonban ez a néhány hét nem csak móka és kacagás volt.
Nem könnyű ezt menedzselni idő terén, és be kell vallanom, hogy amióta elkezdődött az egyetem ismét, egyszerűen semmire sincs időm. Reggeltől estig tanulok, dolgozom, örülök, ha ezekkel végzem, nem hogy még valami más is beleférjen a napomba. Lehet jönni azzal, hogy ilyenkor van az embernek a legtöbb ideje - mármint az egyetem alatt. Én ezzel személy szerint akkor értek egyet, ha a hallgató semmit nem csinál a tanuláson kívül. De amint dolgozol az egyetem mellett, szervezel dolgokat, egyetemi szervezet tagjává válsz, ez mind megváltozik. Alig várod, hogy hétvége legyen és behozd magad a tanulnivalókkal (pedig nem tanulsz, csak beadandókat gyártasz), nem hogy még mást is belepaszírozz. Sokszor kérdezik tőlem is, hogy mégis hogy bírom? A válasz egyszerű: mert szeretem. És ha valamit szeretsz, akkor mindegy, mennyit kell vele dolgoznod, mégis szívesen foglalkozol vele :)
Nem mondom, hogy minden egyes nap tudom tartani az edzést, sőt még azt sem, hogy el tudom oszlatni a héten az edzésnapokat, mert ez hazugság lenne. Van olyan, hogy csak a hétvégén tudok erre időt szakítani, de akkor megteszem, ha kell, akkor minden nap keményen odateszem magam, mert ez fontos nekem. De este 11-kor, amikor szinte már a gép előtt alszol el ülve, és tudod, hogy másnap reggel 7-kor már talpon leszel... no, olyankor bizony már tényleg inkább az alvást választod. Persze, engem is feltölt az edzés, jól is esik és imádom. Azonban úgy gondolom, hogy muszáj azt is belátnunk, ha valami nem vagy épp másképp megy. Ez most csak így fér el az életemben, de nem vagyok hajlandó feladni :) Nem engedem el, nem hagyom veszni azt, amit elértem. Ez a kihívás elindított egy úton, ami segít, hogy jobbá váljak és jobban próbáljam megoldani a napjaimat. Kényszerítettem magam, hogy csináljam, ehhez pedig többször partnerem is volt :)