2017. június 11., vasárnap

Ingyenes edzésprogramok tesztje 1. rész

Avagy az ingyenes edzésprogramok és én #2 

Szászhegyessy Zita 30 napos saját testsúlyos kihívás

Amikor szembe jött velem ez a 30 napos kihívás, álmomban sem gondoltam volna, hogy ennek az lesz a vége, hogy akkor én ebből bejegyzést, sőt, bejegyzés sorozatot fogok indítani a blogomra. Sőt, akkoriban igazából semmilyen tervem nem volt vele, azon kívül, hogy jó lenne ezt végre végigcsinálni, nem abbahagyni, és hát hogy őszinte legyek, formába lendülni általa. Szóval igen, nem voltak nagy elvárásaim vele (csak magammal szemben)... 
Aztán ahogy csináltam, és haladtam a napokkal, valahogy mégis úgy éreztem, hogy ha én ennek egyszer a végére érek, biztosan fogok írni róla, mert egyszerűen muszáj, és amikor csináltam, akkor is végig az motoszkált a fejemben, hogy erről beszélnem kell a barátnőimmel, és igenis muszáj ajánlanom másoknak is, hogy másoknak is azt adja, amit nekem adott.
De kezdjük inkább az elején, mert nagyon előreszaladtam. Éppen hazaértünk Németországból, én pedig bármennyire is szerettem volna, nem tudtam elmenni túrázni a párommal, mert nem éreztem jól magamat. Akkor épp beteg is voltam, meg alapjáraton, a bőrömben sem éreztem magam jól. Tunya voltam, elmaradt a mozgás, nem tudtam helyesen táplálkozni, a megfelelő időben történő étkezésről pedig végkép ne is beszéljünk. Minden szét volt csúszva épp az életemben, egyféle igazi káosz volt, amit rendbe kellett rakni. És az a helyzet, hogy ahogy otthon az ágyban pihentem, jött az elhatározás: én ezt nem csinálom tovább, bármennyire is ellenem állnak a csillagok, én ezt most igenis a helyére rakom, és ott folytatom tovább, ahol abbahagytam: a jó úton. Azon az úton, amiről most már tényleg nem akarok lelépni soha többé. Csak úgy pörgettem a Facebookot és ezen agyaltam, amikor egyszer csak bevillant egy hirdetés ezzel a programmal. 
Nem igazán szeretem a hirdetéseket és az a helyzet, hogy nem is nagyon szoktam őket megnézni, de ezen most megakadt a szemem. És láss csodát: pont azt adta, amit kerestem! Vagyis igazából nem kerestem, éppen hogy csak megfordult a fejemben, hogy kellene valami, de csak tudat alatt foglalkoztam a dologgal, az pedig szembe jött velem! Egyszerűen csak ott volt, és azt adta, amire szükségem volt akkor. Azonnal rákattintottam, utánanéztem, olvasgattam, hogy mi is ez, aztán bele is vágtam. Minden napra egy rövid, körülbelül 20 perces mozgásblokk, aminek az alapja az, hogy szokást építsünk. Nem sok, igazán teljesíthető, hiszen 20 perced erre minden nap van. Legalábbis jobb esetben...
Nem fogok kamuzni, nem csináltam meg 30 nap alatt a programot. Pontosan kétszer ennyi idő kellett hozzá, így lehet mondani, hogy akkor mit akarok én itt ezzel a poszttal. Hát, kérem szépen megmutatni azt, hogy azért, mert néhány dolog közbe jön, még meg lehet csinálni, és ez nem lehet elegendő indok ahhoz, hogy feladjuk a dolgot. Csináltam előtte-utána képeket természetesen, de ezeket nem osztanám meg itt és most, aminek az oka az, hogy igazából sok különbséget nem fogtok rajta látni, mert a kinézetemen nem változtatott ez a program, így minek mutogassam a hab testemet (mérni meg nem mértem, mert nem volt még centim, mérlegem meg azóta sincs :D). Ennek nyilvánvalóan sok-sok oka van: voltam közben beteg (ismét), költöztünk, nem tudtam figyelni rendesen a kajára, volt, hogy el kellett utaznom több napra... Mondhatjuk ezekre a dolgokra, hogy kifogások, én inkább azt mondanám, hogy ezek kihívások. Méghozzá az akaraterőm kihívásai voltak, és büszkén vállalom azt, hogy ezeket igenis sikerült megugrani és átlépni. Kicsit úgy érzem, hogy megértem arra, hogy erőteljesen nézzek szembe a kihívásokkal, és végre valóban olyan alapot építsek, amit nem lehet könnyedén lerombolni. 
Számomra ezt jelentette ez a kihívás: egy olyan alapot, egy olyan szokás kiépítését, ami hosszú távon is velem marad. Zita az egész kihívás közben igazán motiváló, és nagyon-nagyon sokat emlegeti ezt, amit én itt most leírok, méghozzá, hogy egy szokás kiépítéséről van szó. És ez valóban igaz, hiszen azóta sem hagytam ezt el, és azóta is kitartok. Ez szerintem kettőnk győzelme: a kihívásé és az enyém. Néhány szóban a kihívásról: ezek a rövid kis edzések nem túlságosan megterhelőek, de mégis azt érzed, hogy mozogtál és valahogy minden egyes megtett nappal jobban érzed tőle magad. Hiszen tudod, hogy ma is tettél magadért valamit. És tudom, én nem vagyok egy túl jó példa, hiszen kétszer annyi ideig tartott megcsinálnom, mint amennyi ideig valóban tartania kellett volna, és Titeket nem erre szeretnélek sarkallni, egyszerűen csak arra, hogy ha közbe is jön valami, és vannak olyan napok, amikor egyszerűen nem fér bele (és nem a lustaságra gondolok kifogásként, hanem valódi indokokra, amiket én is korábban leírtam), attól még ne adjátok fel. Szerencsére van egy mód arra, hogy csaljunk a napokkal, így minden egyes napját végigcsináltam a kihívásnak, és bizony sokkalta jobban éreztem magam utána. Minden videó egy kis bemelegítéssel kezdődik, ezt követően jönnek a gyakorlatok, majd egy kis nyújtással végződik. Számomra ez nagyon pozitív, mert nem csak a mozgás szokását építi, hanem a helyes mozgás szokását: a bemelegítés és nyújtás el nem hanyagolását. 
Rendkívül tetszett, hogy csoportokra volt osztva: teljes test, felső test, alsó test, comb... :) Szerintem ez igazán jó, hiszen ha valóban egymás után csinálod a napokat, úgy van arra is lehetőség, hogy pihenjenek az egyes izomcsoportok a gyakorlatok között. Ez pedig nagyon hasznos. Szerintem kezdőknek és újrakezdőknek egyaránt alkalmas, hiszen sikerélményt nyújt. Nem az van, hogy jaj, ez túl nehéz és legszívesebben már 2 perc után azt mondanád, hogy basszus, én ezt hagyom a fenébe. Sokkal inkább ellentétesen: azt érzed, hogy bakker, jó vagyok! Ez is ment, meg tudtam csinálni, és igenis ad egy olyan löketet ez a sikerélmény, ami arra buzdít, hogy tovább menj. Ezzel korántsem azt mondom, hogy ne izzadtam volna meg, mert az bizony hazugság lenne, csak azt, hogy számomra ez egy sokkal teljesíthetőbb és sokkal motiválóbb kihívás volt, mintha mondjuk egy Réka DVD-t veszek elő, ami k**** nehéz. 
Éppen ezért nagyon hálás vagyok Zitának és a programjának azért, hogy segítettek nekem visszatalálni valamihez, ami már nagyon hiányzott, és mindezt úgy, hogy közben végig élveztem a dolgot. Persze volt olyan, hogy nem volt kedvem, hogy hagytam volna az egészet a francba, de ilyenkor mindig eszembe jutott, hogy ne már, így is csúszásban vagyok, nem lehet kihagyni még egy napot... Szóval nagyon motivált az, hogy minél hamarabb teljesítsem. És persze adódik a kérdés, hogy ha ennyire tetszett, miért nem csináltam tovább a programot? Igazán egyszerű az oka: sajnos továbbra sem engedhetem meg magamnak, hogy megvegyem a teljes programot, illetve azt, ami ennek a folytatása. Talán majd egyszer... :) Addig is pedig ajánlom számotokra is ezt a kihívást kipróbálásra, ha pedig kipróbáltátok, mindenképp írjátok meg a véleményetek róla!


Remélem, segített Nektek ez a bejegyzés, és ha ennek hatására úgy érzitek, bele kell vágnotok, akkor ne fogjátok vissza magatokat, én csak pozitívan tudok róla nyilatkozni! :)

Ti mit sportoltok? Szeretitek a kihívásokat? Keresitek az ehhez hasonló ingyenes lehetőségeket? :)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése